Mint ahogy a nagy, fodros szélű hullámok


             Mint ahogy a nagy, fodros 

             szélű hullámok csapódnak

                az éles sziklákhoz, 

               úgy tört a testem ezer meg 

                      ezer darabra, 

               a parton szétszórva. 

             Remeterák költözött

                 a fülembe. Hallom,

           ahogy apró ollói csattognak, 

             átvágják a gondolataimat. 

            Együtt osztozunk a magányon, 

             míg ki nem növi fülkagylóm, 

           s új otthon után kutatva végleg

                    el nem hagy. 

             Istenem, miért ilyen nagy

                ez a partszakasz? 

         

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ナイフ

A lyuk

Minden, ami megmaradt