A lyuk Bárcsak egy fémcső lyukat ütne a homlokomon, kinyílna a harmadik szemem és végre látnám, amit eddig nem, s azt is látná mindenki, mi van bennem a hatalmas, kitöltendő űrt, ezt a sok lehetőséget, amit ezzel a lyukkal kezdeni lehet. Ha végre nyílna egy rés az elmémbe, és valaki belenézne, nem, belenyúlna, és érezné, ahogy a testére tapad a gondolataimról csöpögő váladék, végre én is tudnám, nincs még minden veszve. Ahogy belenyúlna a résbe és megérintené az elmém majd két kézzel belemarkolna, hogy nagyobb legyen a rés és csak feszítené szét, hogy teljes egészében az elmémbe férkőzhessen. Eggyé válnának az idegvégződéseink, végre friss levegő jutna a fejembe, egy külső erő, ennyi kéne, hogy a koponyám végre átszakadjon, és az a lyuk tényleg megnyíljon. A legjobb az lenne, ha olyan nagy erő keletkezne, ami leszakítja...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése