A lyuk

A lyuk

 

 Bárcsak egy fémcső

lyukat ütne a homlokomon,

kinyílna a harmadik szemem

és végre látnám, amit eddig nem,

 s azt is látná mindenki, mi van bennem

 a hatalmas, kitöltendő űrt, ezt a sok

lehetőséget, amit ezzel a lyukkal

 kezdeni lehet. Ha végre nyílna egy

 rés az elmémbe, és valaki belenézne,

 nem, belenyúlna, és érezné, ahogy

a testére tapad a gondolataimról

 csöpögő váladék, végre én is

 tudnám, nincs még minden veszve.

Ahogy belenyúlna a résbe

és megérintené az elmém

 majd két kézzel belemarkolna,

hogy nagyobb legyen a rés

 és csak feszítené szét,

hogy teljes egészében

az elmémbe férkőzhessen.

 Eggyé válnának az idegvégződéseink,

 végre friss levegő jutna a fejembe,

egy külső erő, ennyi kéne,

 hogy a koponyám végre átszakadjon,

és az a lyuk tényleg megnyíljon.

 A legjobb az lenne, ha

olyan nagy erő keletkezne,

 ami leszakítja az egészet.

 Betelne a benne tátongó

végtelen, s végre azt érezném,

 hogy nem teljesen üres a fejem.