Héliumos lufi

       

                             Héliumos lufi

                 Egy nap majd érezni fogom,

                 milyenek a kora nyári éjjelek,

                  az első, hűs szelek, amik

                 bekúsznak a lenge ruhák alá

              a klór illata a medence szélén ülve

                     a nyál a vérrel keveredve,

                     ahogy az aszfalton folyik

                     Egy nap majd újra érzem

             mennyire nyugtató a bogarak hangja

               a villanydrótok kibogozhatatlan

                     káoszában rejlő rendet 

               az áramszünetek meghidtségét

             a dohos tornatermek otthonosságát

          Egy nap majd érezni, nem, tudni fogom

                  mi volt a leselejtezett buszok

                          utolsó gondolata

           mi minden lett eltemetve a homokba

          mennyire volt mély a papír vágta seb

            komoly volt-e valaha, mikor azt 

          mondtuk, majd holnap megcsináljuk. 

       Egyszer eljön a nap, mikor érezni fogom

        már nem fogja testem satuba a múlt, 

              már nem vágyódom olyan után, 

                           ami már nincs

          de ha van is, az már nem az enyém 

              s nem baj, hogy már nem az.