Nyári vásár

 

Nyári vásár

 

Mezítláb sétálok az aszfalton.

A fekete szurok égeti a lábam.

Távolból zene szól, vakító fények

villannak fel. Eddig jöttünk,

eddig jutottunk el.

 

Forog a körhinta, lánca fémes

 hangot hallat. A szél megmozgatja

a villanydrótokat. A rózsaszín 

vatta úgy hívogat. Pedig tudom,

 nem volna szabad.

 

 A tükrök szilánkokban hevernek

a földön. Így valahogy szebb képet

 mutatnak. Igaz, halott a hely,

 de mi egy órára felélesztjük.

 Ahogy a világgal is tettük.

 

Ez lesz a játszóterünk, de csak ma.

A csíkos sátor összedől. Szemét a 

 füvön. Leülök közé, s nézem a bíbor

 eget. Bárányfelhőt Nap, Napot

Hold kerget.

 

S egyszerre felébredünk és mindent

összetörünk. Gyermeki örömünk

 végtelen. Ezen a karneválon mi vagyunk

a bohócok. Pont így terveztük.

 Ez már több, mint boldogság.

 

Érzem a húrokat és látom a

 színeket. Kezemmel húzom az ecsetet.

 Minden a mi vásznunk. Olyan

édes ez a hangulat, amilyen

bolond ez a társulat.

 

 Szinte látom, ahogy a csillagok közt

 úszik be a sötétkék tinta, ami az

 eget befogta. Úgy eltölt az üresség

 érzése, jobbat nem is kívánhatnék.

 Az se lenne jobb, ha valódi lennék.

 

 Más sártól foltos. Én csillámportól

és vértől. Talán megvertem valakit.

Talán most pont vele

járok erre. Itt nem vagyok

 biztos semmiben.

 

 A flitter ide túl giccses,

 a glitter pedig túl sikkes.

Legyünk azok, akik nem voltunk

soha. Bármit akarsz, azt itt beleírhatod

 a porba. Majd csak valaki elolvassa.

 

 Látom lelassultunk, pedig a letargia

 ma nem útitársunk. A színes

füst egészen feldob. Bár nem tudok,

 mégis táncolok. Lehet, már rég holtak 

 vagyunk, de elfelejtettek szólni.

 

 Ó, ha most esni kezd, hagyom, hogy

 a festék végigcsorogjon rajtam. Egy

 törött pohár vörösre festi ajkam.

 Régen valami italt reklámozott.

Hát most minket fog.

 

 A feje tetejére állítottuk a teret.

 Megindul a menet, a maszatos

rezesbanda csikorogva elindul.

 Körülöttünk minden tapsba borul.

 Ez egészen tetszik.

 

 Én meg, mint  valami őrült

 karmester, egy nyalóka pálcájával

 hadonászom. A nyalóka amúgy 

 cseresznyés volt. Majdnem olyan jó,

 mint a mai éjszaka.