Iszonyat

 

Iszonyat

 

 Én mindent láttam a fürdőszoba

 mocskos tükrében.

 Láttam, hogy az életem olyan,

 akár a papírvirágoké, láttam

 magam ugyanúgy szállni,

 mint a műanyag flamingók,

 éreztem a félelmet, hogy mi

 lesz, ha a vegyszerek elhagyják

 a testem,

Hogy nem tudom, mi következik,

 miután a csempékből kiveszik

 a fertőtlenítő szaga

Láttam a szemem színében

 a kifakult képeslapokon lévő

 ég kékjét

 A mesterséges fényt a

 PVC mezők felett

 a zümmögő hűtősort s a

 hentespultot benne a sok-sok

 nyers hússal, kiterítve, összevagdalva

 a pult aljában gyűlő, lecsöpögő vér

 az a cafat akár én is lehetnék

 Egy maszatos gömbakváriumban

körözve, üres kincsesládák és szintetikus

 kavicsok között nem is tűnt már

 fel az a pár buborék, ami elszökött

 és én látom, látom, hogy a könny

 ugyanúgy megtelepszik a

 műszempillámon.

 Bár látná más is ezt a sok

 kőolaj alapú csodát

 ahogy én látom, hogy olyan

hideg vagyok, mint a hógömbökben

 kavargó hó

 rozsdás ezüst fülbevalókat és

 akkumulátorsavat gennyedző tévéket,

 miknek statikus zöreje az én

 utolsó üvöltésem is egyben

Láttam az elhaló fénycsöveket s

 a kiégett színésznőket drága

cukor karkötőkkel és olcsó aranylánccal

Némán síró lépcsőházakat összekötni

 egy lakást, egy boltot és egy fodrászatot

 a kínt, azt a hangtalan terrort, nem tudva,

 hogy kapkodásom közepette miért

 is nyúlok

 Láttam a lila páráját a félig üres parfümös

 üvegekből kiszivárgó benzinnek

 Láttam a fülemre tapasztott kezem,

mert már nem bírtam elviselni a

zuhanyfüggönyt

 tartó karikák csikorgását

a díszes, tengeri kagylókat, miknek

 darabja öt cent, és a címke a hátulján

azt mondja: MADE IN CHINA

 Láttam visszabámulni a tükör

 túloldaláról minden idők

 legtökéletesebb műanyagát, a nejlon

 anyaméhből szülve, neon ködtől

elborult tudattal,

 s mikor üvegszeme találkozott az

 enyémmel

nem akartam már többet látni ezzel

 a tükörrel.