Fertő

 

Fertő

 

                                                               Szétszakadok.

 Cafatokra tépnek a

                                                gondolatok, a rossz, nagyon

            rossz gondolatok

                                                              amik egyre gyorsabb

 ütemben folynak az agyam barázdái között

 És én érzem, mekkora baj,

                   hogy nem is akkora baj,

 hogy a víz vörös és

                                            átcsurog rajtam, hordalékot hagyva

                                         maga után, mi rám tapad

                                     belém olvad

                                rám szárad

                           és könyörgöm

                tépje le valaki a bőröm

 Miért ilyen ködös a saját fejem?

 Csak azt tudnám, mitől ilyen nehéz

 lélegezni

lenni

 de közben mégsem lenni

                                                    Mert valami van a fejemben

          valami nem megy el innen

                                                bár lenne valami a kezemben

                                                    megint, megint és megint

                                              megérint, majd szétszéled.

 Annyi munka ezt titokban tartani,

                                                     de még több lenne kimondani

Nincs olyan víz, ami lemosná

                                                     rólam

 ezek a dolgok nem tűnnek

 el a lefolyóban

                   Minden egyes nap ott van

 Egyre többen lesznek

                   a hely viszont egyre kevesebb

                                                             Nem leszek már tiszta.

        Valami mindig rajtam marad.