És csak teszem és teszem és teszem

 

És csak teszem és teszem és teszem

 

 A falból kiáll egy szög,

az én szögem, és abba

verem és verem és verem

a fejem, ha valami kifolyik

 belőle, legalább látom, hogy

 nem volt teljesen üres.

 

 És a szög, azt hiszem,

 rozsdás, érzem, hogy

 vöröses, barnás,

 érzem, súrolja fejem

 ahogy azt belé és belé

 és belé verem.

 

A fal már egyre foltosabb

 a szög pedig tépi a hajamat,

 de az a gusztustalan vigyor

 még mindig ott van, hiszen

 ezt az egyet megtanultam,

 hogy mosolyogj és mosolyogj

 és akkor a szög nem koppan

 majd olyan nagyot.

 

 Én értem, hogy ezt már nem

kéne, de szöget ütött a fejembe,

 hogy mi lenne, ha egyszer fején

 találnám a szöget, viszont most

 zavar, hogy valami csöpög és a

fülemből is folyik valami .

 

Látni se látok rendesen,

 s kezd ragadni a tenyerem

 Kicsit szédülök, de nem baj

hisz már csak úgyis ütöm és

ütöm és ütöm fejemmel a

  szöget a falba.

 

Hogy ennek mi értelme?

Ugyanannyi, mint minden

 dolognak. Csak teszem

 és teszem és teszem, míg

 el nem veszi az eszem.