Élőhalott

 

Élőhalott

 

 Azt hittem meghaltál.

 De tegnap láttalak. Pedig

 meghaltál. De ma mégis

 kiásták a sírodat. Azt hittem,

 véged, mint a nyárnak, kifut

 ereidből a meleg, s része

 leszel annak a hosszú

 árnynak, mibe az őszi

 éjszakák nyúlnak. Úgy

 néz ki, mégsem lett igazam.

 Hiszen itt vagy, talán nem élsz,

 de itt vagy.

 

Maradhattál volna inkább halott.

 Vajon magam ástalak ki?

 Arra emlékszem, mikor a

koporsódba raktalak. Mégis,

 örülök, hogy nem maradtál benne.

 Ahogy utat tör magának a

 ködben a Hold, úgy sütött a Nap

 újra a fátyolos őszre.