A napraforgók sírkertje

 

A napraforgók sírkertje

 

Csak egyetlen mag nem hajtott ki.

 A többi mind kinőtt.

 Csak egy rekedt meg a föld alatt.

 Nem tudjuk előcsalni őt.

 

Hiába érte eső, fény, meleg,

 nem volt képes élni.

Valahogy lemaradt, s már

 nem tudta, hogy kell virágozni.

 

 Mindegyik olyan nagyra nőtt.

 A mag pici maradt.

 Összement s ott kuporog

 bogarakkal a föld alatt.

 

 Sok ott lent a pici csontváz.

 Idejött halni minden, mi élt.

Minden elmúlt, csak a vég él

 ott lent a sötét mélyén.

 

 Apró, pici mag. Nem lettél nagy.

 Nem bírtad az iramot.

 A napraforgók célba értek.

Te el sem hagytad a rajtot.

 

Sose leszel csokorba kötve.

 Itt maradsz eltemetve

 tündérek tetemei mellett.

Ők is csak annyira éltek, mint te.

 

 A sárga fejek a Napot keresik.

Te nem tudod, hogy az mi.

Kicsi mag, mondd, milyen érzés

 ily hasztalannak lenni?

 

 Nem pattantál ki burkodból.

 Bezártad magad a talajba.

 Talán nem akartad, hogy

 szirmaid valaki meglássa?

 

 Sok minden van a felszín alatt.

 Csontok, testek, kövek, fogak.

 A legnagyobb veszteség mégis

 ez a picike mag marad.