Ragályos gondolatok

 

Ragályos gondolatok

 

 A fejem beleverem a falba.

 A nővér kéri, hagyjam már abba.

 Csinálom tovább, nincs más,

 mivel levezessem energiám.

 Régen a falat kapartam, de ma

 kényszerzubbony van rajtam.

 

 Itt vagyok. Fehér köpenyek

 és hideg gépek között, mert

 szeretek egy alaktalan, nem

 létező dolgot. Egy testetlen

 lelket. Vagy egy lelketlen testet?

 

 Doktor, van a bajomra orvosság?

 Valami, ami nem gyilkosság?

 Tegnap hánytam kétszer.

 Ugye velem lenni nem csak

 kényszer? Nem, nem hagyom

 abba, nem, nem fáj a fejem.

 

Ő is beleveri a falba. Szereti, ha

 valaki ezt csinálja. Jön az orvos.

 Nem értem, mit mond. Valahova

 mutogat. Magánzárka. Akkor

 végre kettesben lehetünk.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ナイフ

 ナイフ                          Sehogy se jó.                     Áll ki belőlem a nyele                     és én nem tudom,                     mit kezdjek vele.                        Ha kihúzom                   csak dőlni fog belőlem                  az a sok vér szüntelen,                     de ha benne hagyom                      akkor is érzem                  hogy fáj, pokolian, nagyon.                   ...
További információk

A lyuk

A lyuk     Bárcsak egy fémcső lyukat ütne a homlokomon, kinyílna a harmadik szemem és végre látnám, amit eddig nem,   s azt is látná mindenki, mi van bennem   a hatalmas, kitöltendő űrt, ezt a sok lehetőséget, amit ezzel a lyukkal   kezdeni lehet. Ha végre nyílna egy   rés az elmémbe, és valaki belenézne,   nem, belenyúlna, és érezné, ahogy a testére tapad a gondolataimról   csöpögő váladék, végre én is   tudnám, nincs még minden veszve. Ahogy belenyúlna a résbe és megérintené az elmém   majd két kézzel belemarkolna, hogy nagyobb legyen a rés   és csak feszítené szét, hogy teljes egészében az elmémbe férkőzhessen.   Eggyé válnának az idegvégződéseink,   végre friss levegő jutna a fejembe, egy külső erő, ennyi kéne,   hogy a koponyám végre átszakadjon, és az a lyuk tényleg megnyíljon.   A legjobb az lenne, ha olyan nagy erő keletkezne,   ami leszakítja...
További információk

Minden, ami megmaradt

  Minden, ami megmaradt   Egy nagy tócsa,   valaki ide hányta, azóta minden ide csöpög   ebbe a fekete lyukba. Szétolvadnak a falak,   a tárgyak, végül már   minden csak egy   nagy massza. Csurog lefelé a lejtőn, és   magába nyel mindent   a fényt, az időt, téged és nyirkos marad utána a tér, taszító, de mégis a sodrása elvisz, soha nem pusztult még valami   ennyire gyorsan.
További információk