Carnival of thoughts

Véraláfutás  A késő délután megsebezte   a Napot. Vére lassan szivárgott,   majd mindent elöntött, rózsaszínre festette a felhőket. Az ég egyetlen nagy véraláfutás lett: először kék, majd ahogy a vér terjedni kezdett,   vörös sávok jelentek meg. Ezek idővel sárgulni kezdtek, végül a   seb szélén lilás foltok keletkeztek. A Nap egyre csak vérzett, s ahogy gyengült a fénye, már nem   fájt belenézni többet.

Gyere halál    Gyere halál és érints meg,  már tudom, nem is  olyan hideg a kezed.  Gyere és maradj,  akkor is, ha nem szabad.  Gyere és lásd, ahogy  a testem a lábaid előtt  darabokra hullik.  Oda esek, ahová mutatsz és arra nézek, amerre engedsz.  Gyere halál és használd ki ezt  szórj szét, vagy rakj össze, ahogy neked tetszik.  Csak ígérd meg, hogy utána így maradhatok örökre,  és én cserébe ígérem, sose  kérdezek, csak teszem,  amit mondasz.  Gyere halál, ne félj tőlem,  gyere és fogd meg a kezem.   Érzed, milyen hideg?  

  A világegyetem legádázabb bosszúja     Kis, fekete bogár mászik   a falon,   várja, mikor csapja már végre   valaki agyon,   hogy aztán kis, fekete teste   a fehér falon foltot hagyjon, bemocskolja, igen,   ez lesz a bosszúja.   Csak csapjon már le egy kéz   egy csattanás és kész   nincs többé bogár, csak   a foltja, az apró szervek összenyomva.   A bogár nem is a házba   való, főleg nem a fehér   falra, egyáltalán minek van rajta?   Csak mászik, egyre csak mászik mennyire fog majd hiányozni,   ha nem lesz többé kit agyoncsapni.   A kis, fekete bogár már csak   folt a fehér falon, s abban a foltban benne van egy életnyi szánalom.

  Megígérted, hogy elmegyünk a játszótérre   Megint itt találom magam,   lepattogzott festékű csúszdákról   és hintákról nyalom le a rozsdát.   Ez a fémes íz emlékeztet valamire,   arra az elképesztően sok vérre.   Kiesett fog, lehorzsolt térd   Most is vérzem, de ez   már nem ugyanolyan.   Körmöm alá szorul a rozsda,   ahogy a vasat kaparom, ami felett olyan kegyetlenül eljárt az idő. Látni, ahogy a festék lepereg   a mászóka rúdjáról   A kígyóknak vajon hiányzik   a levetett bőrük?   Veszik el annyi belőlük   olyankor, mint belőlünk, mikor az első tejfogunk kiesik?   Vajon én sem vagyok más,   mint levetett kitinpáncél mások emlékei között? Milyen nagy bogár tudott levetkőzni egy egész életet? Hiányoznak a tejfogaim.   Ezek helyett már nem fognak   újak nőni. Vajon ezt a csúszdát valaha újrafestik? Vagy ez már az a festékréteg, ...